Település bemutatása


Ramocsaháza a XVII. század végénRamocsaháza Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében a Közép-Nyírségben, Nyíregyházától a megyeszékhelytől, mintegy 25 km távolságra helyezkedik el Észak-Keleti irányban.
A település megközelíthető a 4, és a 41, számú főútvonalakról alsóbbrendű utakon.
A községet nagy területű erdős területek határolják, ezek kétharmad része akácos, kisebb területeket borítanak nemes nyárak, helyenként pedig tölggyel és fenyővel is találkozhatunk.
Talaja futó homok, réti csernozjom és réti talajok jellemzik. Nyílt társulások közül a homokpuszta-rét jellemző.
Községünk ma keresztutcás azaz T alaprajzú településszerkezetű. Szalagtelkes udvarai tiszta soros elrendezésűek, a falura tagolt épületelrendezés jellemző.
Ramocsaháza 1592 lakosa, a község 21 utcájában 150 ha belterületen éli mindennapi életét. A lakosság megélhetésének alapját elsősorban  a mezőgazdaság jelenti, még akkor is ha jelentős a könnyűiparban foglalkoztatottak száma is. A növénytermesztést a hagyományos kukorica és kalászosok mellett, az intenzív zöldségfélék, dohány, burgonya termesztése jellemzi.
Állattenyésztés elsősorban a háztartások kistermelő gazdaságaiban a baromfi és sertéstartás jellemzi. Nagyüzemi állattenyésztés a településen nem jellemző.
A község közigazgatási területén és környékén gazdag vadállomány található (fácán, fogoly, mezei nyúl, őz, szarvas, vaddisznó, róka).

Történelmi előzmények 
A község neve személynévből képződött helynév. A korai oklevelek alapján bizonyos „Ramacha” nevű földbirtokos a névadó, ám a szájhagyomány azt a Ramocsaházi Lászlót tartja névadó birtokosának aki, Budavár 1686. évi visszafoglalásakor jeleskedett.
A község írásos említése első alkalommal 1283 történik, 1308-ban már a megye itt tartotta gyűlését.
1328-ban egyházáról és papjáról is írásos emlék maradt fennt.
A mai településbe a történelem folyamán  Jánosfalva és Márk nevű településrészek is beolvadtak, de mint falurészek önállóságukat a XIX. Sz. végéig megtartották. A település nyugati végét ma is Jánosfalvának nevezik a helybeliek.
A településen az írások tanúsága szerint 1556-ban mintegy 105-110 lélek lakik,1618-ban már 240-250 lélek, a XIX. Század közepén 425, 1930-ban 1518 fő. A lakónépesség egészen az 1960-as évekig növekszik ekkor közel 2000 fő volt. Ezt követően fokozatosan csökkent, de az 1990-évektól a stagnálás, lassú növekedés figyelhető meg.

 

Építészeti, kulturális emlékek

Református templom

A középkori egyházat az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék említi. 1669. évi katolikus templomösszeírás szerint félig romos kőtemplom volt itt. Az 1700-as évek első harmadában azonban már a templomot és a plébániát a református prédikátor használta, 1744 fatemplom állt, de ez egy 1790-ben bekövetkezett földcsuszamlás következtében összedőlt.
A ma álló templom építéséről a toronybejárat fölött és belül az oldalajtó felett elhelyezett tábla tudósít: 1841-1843, illetve 1882. A templom órapárkányos tornya 27 m magas. A templom íves oromfallal csatlakozik a toronyhoz, déli oldal közepén szép barokk íves oromfalú bejárati előcsarnok található. A 9x20 m-es belső térben íves dongaboltozat , a torony felől egy fakarzat és 220 ülőhely van. Gazdag faragású coft stílusú kőszószéke és feljárata áttört mellvéddel készült. A szabadon álló, homlokzati tornyos, késő barokk templom műemlék jellegű.

 

Kossuth u. 1. – Mikecz-kúria:
Feltehetően a XIII. századi átalakított szabadon álló földszintes épület, amely a XVIII. század első felében alakították át. Külső utcai homlokzata eredetileg hat nyílástengelyú volt, amelyet két-két nyílástengellyel bővítettek. A téglalap alaprajzú dísztelen homlokzatú épületet mandzárdtető fedi, szobái boltozatos, stukkó díszítésűek.

 

Népi építészet:
Jellegzetesek voltak a földfalas, háromosztatú alaprajzú lakóházak, gyakori a faoszlopos homloktornác.

 

Szociológiai jellemzők, infrastruktúra, gazdaság:
A település lakónépessége az 1960 években közel 2.000 fő volt, az erőltetett mezőgazdasági nagyüzemi gazdálkodás miatt azonban sokan elhagyták a települést.
Azóta a születések számának mérsékelt csökkenése miatt a lakónépesség kismértékű fogyása volt megfigyelhető, ami az utóbbi években megállt és kismértékű természetes szaporodás megfigyelhető.
A falu lakossága ennek ellenére öregszik, a gyermekkorúak aránya (21%) átlagosnak mondható, az idősek aránya (17,6%) magasabb a megyei átlagnál (16%).

A község infrastruktúrális fejletsége alapján a 228 Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település rangsorában a középmezőnybe sorolható. A szennyvíztisztító és szennyvízelvezető hálózat még nem épült ki.
A lakások 80%-a vezetékes ivóvízzel, 50%-a vezetékes gázzal ellátott, a lakások villamos energiával való ellátottsága 100%.
A lakossági telefonvonalak száma folyamatosan fejlődik a település minden második háztartásába be van vezetve.
A közúthálózat 100%-a pormentesített út.
A lakossági kommunális hulladék elhelyezését és kezelését jelenleg még az önkormányzat oldja meg, várhatóan azonban a megyei hulladékgazdálkodási program ad végleges megoldást a hulladék elhelyezésre.

Legjelentősebb munkaerőt foglalkoztató vállalkozás könnyűiparban tevékenykedik, de egyre több személyt foglalkoztatnak más, elsősorban mezőgazdasági vállalkozások is, főleg idénymunkára.